A Körics Euroconsulting a Trianon Nemzeti Gyásznapon a Szózat soraival kíván emlékezni a nemzetünket ért egyik legnagyobb tragédiáról.

Délután fél négy után két perccel gyújtson mindenki egy mécsest mindazon magyar emberek tiszteletére, akik ma azért nem Magyarországon laknak, mert országunkon belül új határokat húzott a nagyhatalmi önkény és a gazdasági racionalitás.

Elcsatolták az iparterületek 50, a vasúthálózat 63, az úthálózat 65 százalékát

A trianoni békeszerződés a mai napig meghatározza gazdasági létünket. Nemcsak a közlekedési infrastruktúra, iparunk és természeti értékeink nagyobb része került határainkon túlra, fontos felvevőpiacaink szűntek meg.

Mintegy 15 ezer mozdonnyal rendelkezett a történelmi Magyarország államvasútja 1918-ban, ebből mintegy 6800 jármű került az utódállamokhoz az első világháború végén, illetve a trianoni békeszerződés következményeként. Trianon előtt nálunk volt Európában az egyik legsűrűbb és legjobban kiépített vasúti hálózat, amit az új határok 53 helyen ketté vágtak, s ebből 31 esetében azóta sem indult meg a közlekedés, s a legtöbb vonalat már felszámolták. A 19. században sugaras szerkezetű, Budapest központú vasúthálózat épült ki, s a vonalakat a történelmi Magyarországon két körvasút kötötte össze. Így például Nagykanizsáról Pécsen, 

Szabadkán, Szegeden, Békéscsabán keresztül közvetlenül el lehetett jutni Nagyváradra, Munkácsra, de akár Kassára is. A győztes nagyhatalmak bizonyos esetekben a stratégiai jelentőségű vasútvonalak szerint húzták meg a határokat, így került az utódállamokhoz a Nagyszalonta–Nagyvárad–Szatmárnémeti–Csap–Kassa vasútvonal. Azok a kistérségek, ahol meghúzták az új határokat, s elvágták a vasútvonalat, perifériára kerültek, hiszen elvesztették kereskedelmi kapcsolataikat, közeli felvevőpiacaikat. Közös jellemzőjük, hogy többségük ma is hátrányos helyzetű térségnek számít Magyarországon.

Gazdasági létünket a mai napig befolyásolja a trianoni döntés. Annak következtében az iparterületek ötven százaléka maradt meg, a szénvagyon 35 százaléka, a vasúthálózat 63, a közúthálózat 65 százaléka került a környező országokhoz, és a bankok, hitelintézetek 67 százaléka sem az új határokon belül működött. Ugyanígy le kellett mondania az országnak a szántók 61, az erdőterületek 88, a szarvasmarha-állomány hetven százalékáról, a só-, arany- és ezüstbányák pedig teljesen elkerültek tőlünk. Az új határok meghúzásakor nemcsak az volt a fő gond, hogy természeti kincseink és nemzeti vagyonunk nagyobb része országhatárokon kívülre került, de eltűnt a magyar ipar és a gazdaság felvevőpiacának jó része is. A magyar vasipar sorsa a trianoni döntésekbe volt beágyazva, csak idő kérdése volt, hogy mikor épül le. Az acélipari termékek döntő részét ma Ausztriából, Szlovákiából és Csehországból importálja hazánk.